Mostanában azt figyeltem, hogyan bújunk mindenféle védelmi rendszer mögé, hogy megvédjük magunkat vagy jobbnak tüntessük fel mások szemében. Állandóan minősítjük és degradáljuk a környezetünket. Manírokat aggatunk magunkra amiktől majd érdekesebbnek és különlegesebbnek tűnünk mások szemében vagy csak több figyelmet vívunk ki magunknak. Szinte már belefetrengünk ebbe a gúnyos kis mocsárba, mintha folyamatosan azt keresnénk, mi az ami nem fog megfelelni és majd jól megmondhatom, hogy szar. Na de mire jó ez? Miért mások által vagy hozzájuk hasonlítva akarunk jobbak lenni? Ha más emberre azt mondom, hogy amit csinál az szar vagy ahogy kinéz ocsmány, akkor valójában magamat akarom föléjük emelni. Őket ledegradálva magamat fontosabbnak és jobbnak érzem. Szomorú ez, mert nem másoktól leszek értékes. Nem azért leszek szép mert másnál szebb vagyok. Nem attól leszek különleges, mert olyat csinálok amit a hétköznapi ember nem szokott. A hiányt látják és nem az életet. Sajnálom azokat az embereket, akik akkor érzik többnek vagy valakinek magukat ha másokat mérce alá állítanak. Tévedés, én is szoktam véleményt alkotni csak nem hasonlítom magam másokhoz. Azt gondolom, hogy magamnak kell megfeleljek. El kell döntenem, hogy számomra mi a fontos és mit akarok elérni, milyen értékrend alapján élem az életem és hogyan képviselem. Felvállalni magam és azt amivel ki tudok állni a világban. Ha más nem azt szereti amit én vagy nem úgy csinálja a dolgait, azzal semmi baj nincs. Az az ő élete. Nem mondom meg, hogy ami az ő életébe belefér, az normális-e vagy sem. Nem nézem le vagy degradálom le mert ő nem úgy néz ki vagy nem azt tartja fontosnak amit én. Az ő életében más a szép és más az elfogadott. Többnyire az ilyen emberek várják el a legjobban, hogy elfogadjuk őket feltétel nélkül, csak az a gond, ha nem tudok elfogadást adni, akkor nem is kaphatok azt. Amíg én nem fogadom el a világot és az embereket  olyannak amilyenek és tőlem különbözőnek, addig engem se fognak. Újra és újra ki vet majd magából a sorsom. Én meg nem értem miért. Néha magunkba nézhetnék és az " Én ilyen vagyok, engem így fogadjanak el, ellenben mindenki más hülye" érzésnél kapcsolódjon fel az a léleklámpa bennünk és tegyük fel magunknak a kérdést...Miért is nem szeretem magam eléggé?