Van az bántás, ami igazán üt és nem csak szúr mint egy tüske. Ez az, amikor bekapsz egy sértést, ami tűzlabdaként hasít bele a testedbe, ahol mélyen ott izzik tovább. Mindaddig, amíg az okozója ki nem emeli és be nem gyógyítja a sebet vagy annyi könnyet nem ejtesz ami eltudja oltani. Fontos, hogy rögtön eloltódjon, amíg még nem sebez túl nagyot. Minél tovább vár anál nagyobb a sérülés utána. Ha nincs meg a feloldása, akkor a golyó ott marad benned, ugyanúgy lángolva ahogy megkaptad és ingerel tovább, sért és éget belülről. Tudod milyen az, ha a tested tele van tűzgolyókkal és ott éget egytől egyig? Egymásba kapaszkodnak és fortyognak egyre jobban és jobban. Sajnos nem oltják ki egymást, hogy könnyebb legyen a lelked, hanem mély visszafordíthatatlan sebeket ejtenek. Szeretnél megszabadulni tőlük valahogy, ezért elkezded kidobálni magadból. Másokba. Mert kell a revans. Sajnos ezzel csak másokban ejtesz ugyanolyan sebeket, mint benned tették és újakat és újakat kapsz vissza. De feloldás már sehol. Valahogy meg kell tanulnod, hogyan oltsd el őket. Mindegy kitől kapod, lényeg, hogy csak magadnak tudod begyógyítani. Nincs választásod, különben te is eggyé válsz velük. Haragos leszel, sértett és csak az fog számítani, csak, hogy visszadd a fájdalmat másoknak, csak ne benned legyen....Én inkább kiszedem, eloltom és begyógyítom önmagam. kép: by Jesse Keisala