Miért akadályozod magad, amikor már elindultál egy olyan úton ami szebbé, jobbá, egészségesebbé és tisztábbá tesz? Miért lépsz újra és újra hátra, amikor ott vagy a siker útján? Amikor végre leraksz valamit az életedben, ami visszafogott, károsított és el vette az energiád, akkor amint megéreznéd a fejlődés felszabadító érzését és magadba építenéd, akkor újra visszafordulsz. Keresel valamit ami újra leszív, lehúz és minőségileg rombol. Ami vissza visz oda ahonnan fejlődni akartál. Akartál? ...de mégsem sikerül. Talán mert azt hiszed, hogy nem érdemled meg, hogy sikerüljön. Vagy kényelmes ide oda ugrálni az elveid között, amivel utána bűntudattal és önmarcangolással kényeztetheted magad. A sikertelenség, a terheltség és a rosszal való azonosulás az ismerős érzés. Szenvedni és mindig függeni valamitől jobban beleillik a sorskönyvbe, amit megírtál magadnak.  Mert menni előre, lerakni a rossz mintákat és egy tisztább, minőségibb életet élni nincs a lapok között. Hiszen a siker egy ismeretlen érzés ezért nincs összhangban azzal az érzéssel, hogy nem vagyok elég értékes és nem érdemlem meg a jó dolgokat. Nehezebb kontrollálni azt, ami ismeretlen, mint önként választani a kudarcot és azt, hogy jó ez így nekem...Pedig ha elhinnéd, hogy megérdemled és át írnád azt a sorskönyvet akkor nem kellene többé hátrafordulni.

Miért gondolod, ha sosem állsz ki magadért, akkor mások meg fognak becsülni? Miért hagyod, hogy elnyomjanak és kihasználjanak akkor is, amikor megérdemelnéd az odafigyelést? Ha nem lépsz ki az áldozat szerepből mindig beléd fogják törölni a lábukat. Mert a környezet érzi, érzi és provokál arra, hogy megtanuld szeretni és értékelni magad. Pont annyit érsz, mint aki ott áll veled szemben és letarol, és pont addig tarol, amíg azaz ösztön, ki nem jön belőled. Az, hogy élek és úgy élek, hogy elhiszem magamról, hogy van jogom hozzá. Van jogom megvédeni a becsületem, magam és másokat. Elmondhatom az igazságom, mert épp olyan fontos, mint bárkié.

Tőled függ, hogy meddig hagyod...úgy éled le ezt az életed, hogy már mindegy és majd a következőben talán könnyebb lesz vagy úgy, hogy a lelked tovább tudjon lépni...mert ezt a feladatot nem úszod meg, addig kapod újra és újra meg, amíg a saját erődből ki nem húzod magad. Kép: by Dan Ferrer