Mindig érzékeltem magammal kapcsolatban, hogy mindegy mi az amit csinálok fontos, hogy színek, formák, vidámság és alkotás körül forogjon. Örömmel induljak neki és valami olyan eredmény legyen a vége amire ha visszagondolok akkor jó érzés tölt el. Legyen az üvegfestés, decoupage, hímzés vagy főzés, a "létrehozni valamit" a mozgató rugó. Minden tevékenységhez kapcsolódik önmegvalósító alkotás, még ha az csak nekem okoz örömet és nem sül ki belőle semmilyen szemet gyönyörködtető remekmű. A lényege nem az, hogy a tehetséged mutogasd, hanem hogy kibontakozzon azaz érzés, ami motivál és energiát ad. Az önmegvalósítás és kreativitás kiélése. Ha asztrológiailag vizsgálom a képletem, akkor nem lepődök meg, hogy ennyire ural ez az érzés, hiszen az 5. ház felelős ezért a témáért (kreativitás, önmegvalósítás, örömforrások, művészi alkotás, játék stb.) ami nekem Énállapotokban gazdag.

Ugyancsak ide kapcsolódik egy nagyon fontos ember az életemben, aki szinte mindig támogatta ezeket az energiáimat, főként mert ő is bővelkedik benne. A különbség az, hogy neki még tehetséget is adott a kezébe a sors , hogy gyönyörűen kibontakozzon akár egy ceruza és egy papírfecni segítségével. Hozzásegítse az embereket az önmegvalósítás érzéséhez, ezzel fejlessze, kinyissa és boldogabbá tegye őket. Olyan "tanfolyamot" alkotott meg aminek a megvalósítása és minden egyes lépése is a kreatív energiákra épül. Arra fókuszál, hogy úgy tudd kiadni magad, ami neked a legkönnyebb, minden fölösleges szabály és kötöttség nélkül. Személy szerint én nagyon szeretem ezt a tanfolyamot mert nem arra épül, hogy szépet hozz létre és bizonyítsd azt, hogy van tehetséged rajzolni vagy festeni, hanem hogy elkezdjen kinyitni benned egy ajtót ami az önmegvalósítás felé visz. Nem biztos, hogy jobban érzi magát valaki attól, hogy tökéletes virágot tud rajzolni vagy festeni. Lehet, hogy csak színes pacákat kensz össze az ujjaddal, de ha annak minden mozdulata egy benned rejlő érzést visz a vászonra, attól egyik pillanatról a másikra szabad lehetsz. Köszönöm, Zsófi (Kreatív Örömnap). :)

https://www.facebook.com/zsofiasarhidai

Azért hiszek az asztrológiában mert gyönyörűen megmutatja, hogyan passzolunk másokkal bizonyos területeken és miért ütközünk egy másik témában. Van olyan, hogy valakivel egymásra néztek és az energia köztetek hegyeket tudna megmozgatni. Tudtok beszélgetni és szeretitek egymás humorát mégis mikor érzelmekre kerül a sor, akkor nem tudjátok a másik számára érthetően kimutatni. Vagy esetleg ki is tudjátok de szexuálisan teljesen másképp működtök. Az energiáitok bizonyos témákban kiegészítik vagy felerősítik egymást. Mégis ezzel egy időben, egy másik területen meg csak feszítést érzel. Egyáltalán nem érted miért működik különbözően a másik. Olyan ez, mintha mindannyian különböző alakúak lennék és puzzle-ként próbálnák illeszteni egymáshoz oldalainkat. Lesz amelyik tökéletesen passzolni fog míg a másik teljesen összeegyeztethetetlen. Nem csak teljesen különlegesen vagyunk összerakva, de még különbözőségünkben is lehetünk azonosak. Nincs olyan, hogy tökéletesen illünk a másikhoz bármilyen kapcsolatról is beszéljünk. Mindig érezzük azokat az oldalakat amikben ütközünk és lecsúszik a másik formája a mienkről és azokat is, aminél összesimulva a másikkal, egy új alakot formázunk. Minél jobban ismerjük idomainkat, annál könnyebb lesz kezelni egymást, még ha ez nem is azt jelenti, hogy fel tudjuk venni a tőlünk különbözők formáját.

(kép: Dienes Attila-A Nagy ölelő)

Folyamatosan függünk másoktól vagy éppen függetlenedni akarunk Tőlük. Valójában ez a téma teljesen végig kíséri az életed és szinte mindig valamerre billen a mérleg. Ezt nem nagyon lehet középúton csinálni. Az asztrológiában a 11. ház a függés/függetlenedés témaköre. Vannak emberek akiknek a függés érzése az ismerős, így azt az életszituációt fogják keresni, ahol másokra vannak utalva. Be kell lépni más mindennapjaiba és egy általa irányított életet élni vagy csak alkalmazkodni egy másik ember rutin rendszeréhez. Az én képletemben ez kiemelkedő szerepet kapott (Hold, 11.ház). Valójában mindig azt éreztem, hogy egyedül kell boldogulni. Természetes volt, hogy az irány az egyedül, kerülve azokat a helyzeteket, amikor bárkitől függnöd kell egy teljes élet kialakításához. Önállóan végiggondolni és eldönteni, mi a megfelelő út számodra. Egyedül. Legyen ez hitről alkotott kép, lakás vásárlás vagy munkahely keresés. Bármi ami befolyásolja az életed. Nem akarsz és tudsz másra támaszkodni. Aztán eljön egy pillanat amikor valaki megérint, bízol benne és elkezded átfordítani magadban a mérleget. Hozzá építed az életed, érzelmileg függsz tőle és az eddig stabilan álló, önálló váradat elkezded megtölteni az ő dolgaival. Nem csak külön szobája van benne, hanem szinte mindenhol átfested a falakat az ő színeire. Amikor elveszíted ezt az érzést és eltakarítasz minden, akkor újra visszatér a függetlenedés. Talán erősebben mint valaha. Újra azt érzed, hogy egyedül és önállóan másra nem rákapcsolódva kell élned az életed. Ezzel az érzéssel csak az a baj, hogy amikor független vagy másoktól akkor a függés szorosságát akarod megélni, amikor függsz, akkor menekülnél a kötelektől amik esetleg megakadályoznak a szabad mozgásban. Ki érti ezt? :)

Tegnap iskolában voltam és érdekes témát feszegettünk. A szeretet nyelvekről beszéltünk és arról, hogy mennyire különbözőképpen szeretünk. De vajon miről is beszélünk mikor azt mondjuk, hogy SZERETET. Nem tudtuk igazán definiálni. Honnan tudom, hogy szeretek valakit és nem azért kapcsolódom hozzá mert szükségem van valamire tőle vagy hiánypótlásra használom. Szerintem sokan ezt összekeverik a szeretettel. Én azt gondolom, hogy akkor tudsz már igazán szeretni valakit, mindegy hogy barát vagy szerelem, amikor már nem félsz egyedül. Amikor egésznek érzed magad önmagaddal/önmagadban és nem mások szavától és energiájától leszel valaki. Szerintem ez az első lépés, hogy önzetlenül tudj szeretni. Mégis azt gondolom, hogy nincs olyan hogy önzetlen szeretet, hiszen azért szeretsz valakit mert az jó neked, mert Vele lenni és kapcsolódni hozzá előre viszi az életed. Minden emberre szükséged van ahhoz, hogy összerakd életed kirakósát. Tehát magad miatt szereted őket. És itt jön a következő kérdés, hogy vajon úgy szereted-e őket ahogy szükségük van rá? Ezerféleképpen vagyunk összerakva és mindenkinek mást jelen szeretni és törődni. Jó lenne, ha akivel találkozol és úgy érzed szereted, kapnál egy használati utasítást, hogy "figyelj, nekem ez a szeretet". Én beszélni fogok hozzád és nem csöndben fogom a kezed. Piszkállak majd és játékra hívlak. Ölellek és ápolgatlak. Van aki tanít és fegyelmez. Van aki magát adja ajándékba és azzal szeret, hogy szeretheted. Vajon, honnan tudod, hogy a másiknak mire van szüksége? Kérdezted valaha? Szerintem sokszor eszünkbe se jut, hogy különböző eszközökkel szeretünk és a másik viselkedését esetleg félreértjük, pedig azaz ő szeretet nyelve.

Az Énállapotok úgy működnek, mint egy Kaméleon. Akár pillanatról pillanatra változtathatjuk őket az alapján mit kíván az adott szituáció. Olyan ez, mint mikor a Kaméleon belenyúl a színskálájába és előveszi azt, amivel a legjobban tud illeszkedni a környezetéhez. Valahogy így működünk mi is. Megvan a színpalettánk ami megmutatja motivációinkat és hozzáállásunkat az élethez. Ennek a színeit, mélységeit, változékonyságát és reakció idejét meghatározza az a pillanat amikor úgy döntünk, hogy meg kell születnünk újra vagy először. Kompetencia készletet ad a kezünkben, amivel hozzátudjuk segíteni lelkünket a fejlődéshez vagy ahhoz amit meg kell tanulnunk ebben az életben, ezen a kötött és szabályozott helyen. Van akinek nem kell sok színnel foglalkoznia és harmonikusan együtt tud működni környezetével. Van aki túl sok szín kap és nem feltétlenül tudja kiválasztani a megfelelőt. Meg kell ismernie hogyan használja a színeit és hogyan hozza elő a megfelelőt, hogy ne veszélyeztesse a kis életét. De választhat  olyan hátteret is ami nem üt el az árnyalataitól. Nehéz ez. :)