Sokat gondolkozom ezen a korona helyzeten. Nem azon, hogy meghalok-e vagy sem, mert azt gondolom, hogy erre így nem vagyok hatással. Amit tudok, megteszek és megtettem magamért az életben. Nem hanyagoltam el magam, foglalkoztam a testemmel, a lelkemmel és most is folyamatosan teszem. Szerintem ez számít egy ilyen betegséggel való szembenézésben.

Próbálok nem a pánikra fókuszálni és arra, hogy kormányunk még ebből is sikert akart kovácsolni. Az sem érdekel, hogy mindenki folyamat fikázza egymást jó magyar szokás szerint. Szerintem ez az egész a felemelkedésről fog szólni és persze nagyon spirituális ez a szó, de gondoljunk csak bele. Sokan nem tehetnek arról, hogy elkapják mert idősek vagy betegek. Ám vannak olyanok akik, az életmódjuk miatt most veszélyeztetettnek számítanak. Vajon, aki dohányzik és egyáltalán nem foglalkozott az egészségével az most bánja-e? Vagy ha elkapja és kórházba kerül, változtat-e az életén, ha meggyógyul. Hányan fognak leszokni, elkezdeni mozogni és odafigyelni magukra, azért mert félnek, hogy elkapják. De nézzük a karantént, ahol családok, akik eddig a mindennapos rohanásban most bezárva töltik a napjaikat egymással. Vajon egymás szemébe néznek-e és elkezdenek minőségi időt együtt tölteni, játszani a gyerekkel vagy főzni közösen, mert már kurva unalmas folyamatosan a telefont nyomkodni? Átbeszélik-e a problémáikat vagy inkább görgetik tovább? Másik aspektus a tini picsák, akiknek a legnagyobb problémájuk, hogy a hajuk és szemöldökük, hogy van belőve és milyen pózt posztol az instán a legújabb ruhájában. Pár hónap karantén után vajon mennyire számít majd, hogyan áll a hajad? Vagy az, hogyan csücsörögsz a telefonodba és tolod ki a segged a képen. Ha még mindig ez fog érdekelni akkor neked már mindegy. A többség azt fogja értékelni, hogy kimehet az utcára, sétálhat szabadon félelem nélkül és önfeledten megölelheti a rég nemlátott barátját. Boldoggá teszi majd egy kávé a kedvenc helyén és az, hogy beszélgethet egy jót. Otthon bezárva rájövünk, hogy nem kell a márka, nem kell a pipere, nem kell az a sok szaros sallang.

Igen, mindenki kenyeret süt és milyen jó, hogy újra megtanuljuk mi az a kovász. Elengedjük azokat az értéktelen szokásainkat, amik egyáltalán nem számítanak. Én ebben hiszek. Hiszem, hogy aki most bezárva találkozik a démonjaival, az rájön, hogy hoppá ezzel foglalkozni kéne és nem elfordulni tőle, mert most nincs hova fordulni csak magunkkal szemben. Én azt is tudom, hogy ha eddig szartál magadra és romboltad a tested és lelked, annak meg lesz az eredménye és reméljük, hogy lesz lehetőség mindenkinek tanulni belőle. Szépen mindenki vizsgázhat erkölcsből is, hogy még mindig a pénz számít-e, hogy menjen a szekér vagy az anyád élete fontosabb ennél? Remélem hamarosan fontosabb lesz mindenki más élete is és egy stadion vagy bevásárlóközpont építésének a bezárása nem lesz kérdés egy ilyen helyzetben. Az emberi oldal és a család erősebb lesz, mint, hogy mennyit kaszál egy üzleten valaki. De sok bennem a kérdés, hogy vajon a kislányaim, akik most azt hallják és látják, hogy "ne nyúlj hozzá", "ne találkozz senkivel", az mennyire lesz bizalommal a környezete felé, ha vége ennek az egésznek. Vajon, nehezebb lesz nekik majd visszaállni vagy  mindent online akarnak majd megtanulni és náluk az emberi kapcsolatok már egy más szintre lépnek. Csak remélni tudom, hogy nem, és ez a vírus vissza fordítja az embereket a természetes és az igaz értékek felé és egy kulturáltabb, emelkedetteb és fejlettebb emberiség lesz, mert ez most mindenkit érinteni fog.

Rettenetesen sajnálom az olaszokat, de biztos vagyok benne, hogy olyan összetartás és erős erkölcsi morál lesz ott, ha ennek vége, mint egyik országban sem. Remélem vége lesz nem túl sokára és nem kell a fejlődéshez annyi áldozat, mint ott. Egyelőre gondolkodásban elég szarul állunk…Ezt csak így érdekességképp.

Koronacsakra (Sahasrara)

A fejtetőn, a kutacsoknál található hetedik csakrát tartják a legfontosabb energiaközpontnak, ahol a lélek összeolvad Istennel, ahol egységben érezhetjük magunkat az univerzummal. Ez a csakra köti össze fizikai valónkat felsőbbrendű, spirituális énünkkel. Ezen a szinten a szellemünk irányít minket, nem félünk felelősséget vállalni az életünkért és a belső hangunkat követni.Merjünk emlékezni a múltra, az elfeledett emlékekre, és épüljünk belőlük. Éljük meg és fogadjuk el a rossz dolgokat is, hogy utána új periódust kezdhessünk az életünkben.