Nehéz mit kezdeni, a megsértődök ezáltal kimenekülök egy beszélgetésből, vitából, konfliktusból, helyzettel. Vajon mi a jó módszer arra, amikor beszélgetsz valakivel és azt keresi a szavaidban mikor és hogyan sértődhet meg és hozhatja ki a történetből, hogy szegény ő, akit bántanak vagy hibáztatnak. Hiába akarsz te normálisan megbeszélni valamit, segíteni vagy tanácsot adni, ha ő nem fókuszál másra csak arra, hogy ő hogyan tudná ellened fordítani az egészet. Ezután jogtalan duzzogásba fordulni, hogy majd te kiengeszteld, foglalkozz vele. Ebben csak azt nem értem, hogy akkor mi értelme egy beszélgetésnek? Mert az ilyen ember soha nem fogja tudni igazán, mire gondol a másik, mit szeretne vagy mi az ami bántja. Valószínű nem is nagyon érdekli, csak ki akarja elégíteni az szegényÉn szükségleteit.  Megrögzötten csak arra fog fókuszálni, hogy megtalálhassa azt a pontot, amikor végre áldozat szerepben tetszeleghet és ezzel nyilván ő lesz az, akit sajnálni, hibáztatni kell és aki támogatásra szorul. Mellesleg nem utolsósorban, visszafordítsa a felelősséget amit esetleg vállalni kell azzal, hogy van saját véleményem. Mire megoldás ez vajon? Én azt gondolom, hogy ezzel maximum a másik idegrendszerét lehet szétnyúzni de fejlődni egy helyzetből a legkevésbé.

Olyanok vagyunk mint a Rubik Kocka. Sok-sok kis elem alkot minket, amik csak összekapcsolódva tudnak egy egészet alkotni. A kis kockák hozzák mindazt az egyéni történetet amit szüleink, nagyszüleink..dédszüleink adtak át nekünk magukból. Ott őrizzük őket és építjük magunkba minden élével és sarkával együtt, ami vághat, fájhat...hasíthat. Akkor is a részünk, ha mi ezzel nem akarunk azonosulni. Mondhatjuk, hogy "  Én nem fogom úgy csinálni, mint ők" vagy "semmi közöm hozzájuk" de az olyan, mintha a kis kockák egy darabját szeretnénk kilökni magunkból. Minnél jobban toljuk ki, annál jobban deformálódik az összkép és a működés. Nem értjük majd, miért nem működik az életünk, miért esünk ugyanabba a hibába vagy esetleg, miért lesz mégis ugyanaz a vége mint ami őseinknél történt. Ilyenkor a kitaszított darab emlékeztet minket arra, hogy megbonlott a rend és az egység szétesett. Az egységünk hiányolni fogja azt a darabot/színt a normális működéshez és minden erővel azon lesz, hogy fel hívja a figyelmet arra, hogy vissza kell illesztenünk.  Hiába érezzük úgy, hogy nem tudunk azonosulni a múltunkkal vagy őseink valamelyik szereplőjével, mégis az ő történetük és hatásaik tettek minket olyanná amilyenek vagyunk és amivé válhatunk. A stabil Rubik kockához minden darabnak tudnia kell mi a szerepe és hogy az egész elengedhetetlen része.