Amíg Te nem szereted magad, addig nem leszel képes őszintén szeretni senkit. Fogalmad nem lesz róla, hogy mi az a szerelem. Főként azért, mert a szerelem egy őszinte és önzetlen érzés és nem abból alakul ki, hogy engem milyen nagyon szeretnek. Nem attól függ, hogy nézek ki vagy mennyire elégítem ki az elvárásaid. Ott nincs elvárás. Ott vágyódás van a másik felé, afelé ami valójában Ő. Ha nem szereted önmagad, akkor nem a másik után vágyódsz, hanem egy érzés után amit magadnak nem vagy képes megadni. A másiktól elvárod, hogy szeressen, támogasson, tiszteljen és ezáltal az energia által akarsz több lenni. Azért teszel érte, hogy visszakapd és még jobbnak tűnj az ő szeme által. Akkor érzed magad fontosnak, ha ezt kimondja és folyamatosan érezteti. Akkor tartod magad valakinek, ha erősíti a nagyságod és csodálja eredményeid. Pedig vele és nélküle is ugyanaz az ember vagy. Csak hiányokat próbálsz pótolni és nem önmagad adni. Ha igazán szeretnéd, nem arra fókuszálnál, hogy mi az amit nem kapsz meg tőle, hanem őt szeretnéd valójában és nem a szeretetét amit ad. Rohadt nehéz szeretni magunkat és elfogadni mindazt amivel rendelkezünk, felvállalni és beletörődni. Nem azt kell hinni, hogy tökéletesek vagyunk de azonosulnunk kell önmagunkkal és ezt főként úgy tudjuk ha ismerjük és elfogadjuk amik vagyunk. Amíg ezt nem tesszük meg, addig ne várjuk, ezt mástól. Addig csak a hiányokra fogunk fókuszálni a kapcsolatban és nem a másik elfogadására. Ezt a szeretetet külsőleg nem lehet pótolni, ezzel csak ideákba kergethetjük magunkat de nem leszünk magunk számára sosem elég jók.