Olyanok vagyunk mint a Rubik Kocka. Sok-sok kis elem alkot minket, amik csak összekapcsolódva tudnak egy egészet alkotni. A kis kockák hozzák mindazt az egyéni történetet amit szüleink, nagyszüleink..dédszüleink adtak át nekünk magukból. Ott őrizzük őket és építjük magunkba minden élével és sarkával együtt, ami vághat, fájhat...hasíthat. Akkor is a részünk, ha mi ezzel nem akarunk azonosulni. Mondhatjuk, hogy "  Én nem fogom úgy csinálni, mint ők" vagy "semmi közöm hozzájuk" de az olyan, mintha a kis kockák egy darabját szeretnénk kilökni magunkból. Minnél jobban toljuk ki, annál jobban deformálódik az összkép és a működés. Nem értjük majd, miért nem működik az életünk, miért esünk ugyanabba a hibába vagy esetleg, miért lesz mégis ugyanaz a vége mint ami őseinknél történt. Ilyenkor a kitaszított darab emlékeztet minket arra, hogy megbonlott a rend és az egység szétesett. Az egységünk hiányolni fogja azt a darabot/színt a normális működéshez és minden erővel azon lesz, hogy fel hívja a figyelmet arra, hogy vissza kell illesztenünk.  Hiába érezzük úgy, hogy nem tudunk azonosulni a múltunkkal vagy őseink valamelyik szereplőjével, mégis az ő történetük és hatásaik tettek minket olyanná amilyenek vagyunk és amivé válhatunk. A stabil Rubik kockához minden darabnak tudnia kell mi a szerepe és hogy az egész elengedhetetlen része.