Ösztönlény vagyok.(KOS) Szeretem érzésből élni az életet. Megélni a pillanatokat és hagyni, hogy ösztönösen és megjátszás vagy szorongás nélkül működjenek az élet nagy dolgai. Fájjon, égessen, vérezzen, ázzon, izgasson, dühítsen, félemlítsen. Hiszek abban, hogy akkor van értelme, ha minden jön magától egyszerűen. Azt gondolom, ami görcsös vagy rossz érzést kelt, arra nincs szükségem, nem előre visz. Számomra egy barátságban, kapcsolatban, szerelemben nincs megjátszás vagy érdek. Még munkahelyen sincs. Egyáltalán nem tudom megjátszani magam és eltakarni amit gondolok vagy érzek. Azt kapod ami vagyok, meztelenül. Persze sokszor szégyenlős ez a meztelenség, hiszen nem biztos, hogy tetszik amit látsz. Főleg mivel jónak lenni mások szemében nagyon fontos számomra is. Talán Mérlegként az egyik legfontosabb de mégsem tudom elrejteni az arcom, amin ott van a projektor a gondolataimról. Nem tudom, hogy valójában ez jó-e vagy sem. Sokszor azt gondolom, hogy lehetne másképp, hiszen így nem rendelkezek azzal a tulajdonsággal, hogy ne lehessen kiismerni. Mégis azt gondolom, hogy jobb ez így nekem mert magamat is ezen a módon ismerem meg legjobban. Nincsenek kérdéseim afelől, hogy mit szeretnék. Pontosan tudom, hogy mi az. Pontosan azt szeretném ami úgy jön ahogy természetes. Nincs erőltetett keretek közé terelve vagy felszínezve egy kis álomvilággal. Enni és ízlelni azt ami előttem van. Nem cukrozom az epret és nem ízesítem a teát...ahogy magamra sem húzok cukor réteget, hogy édesebb legyek. Maximum kiköpnek. :)

Gondolkodtam és talán ismerek egy esetleges szótárat arra nyelvre, amivel meg tudom fejteni a tudatom és a testem közti kommunikációt. Ez a tánc. (Ezért a Mérleg Merkúrom tehető  felelőssé ami a mozgást spékeli meg a szépséggel és harmóniával, jobb esetben :)). Amint zenét hallok elindul bennem egy hullám és akaratlanul is mozognom kell. Olyan ez, mint valami kényszeres rángatózás vagy amikor egy lepedőt kikötsz a szélbe, ami a szél mozgására külön életre kell. Minden ütem egy apró kis fuvallat és nem tudom megakadályozni a mozgást, hiszen súlytalan vagyok. Nincs befolyásom rá csak azt érzem, amit a zene diktál. Főként gyomorból jön az érzés és árad szerteszét. Minden gondolatomat és hangulatomat ki tudom fejezni vele és még csábítani is tudok tánc közben. Olyankor igazi nő lehetek és elég egy vállforgatás, hogy meglegyen a hatás. Nem csak nő de bármilyen állat és sugallat akár szín vagy érzés...és ezt mind becsukott szemmel. Szeretnék így beszélgetni valakivel. :)

Most egy olyan bolygóállásomról fogok írni, ami mondhatni kicsit nehézkes. Fránya dolog ez a 12. házas téma. Ezt hívjuk úgy, hogy nehezített téma, amikor nem érezzük a változást valamivel kapcsolatban még akkor sem, ha rengeteg energiát fektetünk bele. Ez úgy kapcsolódik a nőiességemhez, hogy a Vénuszom sajnos ezzel a számmal van megbélyegezve. Megkaptam a Vénusz szinte összes adottságát a saját jegyében és a teremtés házában. Ez elég szerencsésnek mondható. Harmonikus külső, nőiesség, teremtő erő, mosoly...DE sajnos nem tudom megfelelően használni. Vagyis én úgy érzem, hogy ha el szeretnék érni valamit mint nő azt nem tudom megfelelően kifejezni testbeszéddel vagy gesztusokkal. Főleg női praktikákról beszélek, amivel ha tudsz játszani akkor hatalmad van egy férfi felett. Sajnos sosem tudtam használni ezt, bár lenne aki ezt megcáfolja de a belső érzéseim ezt igazolják. Szeretnék csábítani a nézésemmel, a szavaimmal vagy akár egy mozdulatommal. Én nem tudok. A mosolyom  az egyetlen természetes eszközöm amit be tudok vetni. Úgy érzem magam ilyenkor, mintha a Férfi háttal állna nekem, Én meg némán szeretném elérni, hogy megforduljon és nem érhetek hozzá. Én csapkodok és ugrálok mögötte, hátha észrevesz...amíg már ki nem fáradok a kalimpálástól. Csak állok kétségbeesetten mögötte és arra gondolok, hogy kérlek fordulj meg és add vissza a hangom. A egyetlen reakció a zavarodottság ami kijön belőlem. Nagyon kényelmetlen érzés ez, hiszen  a tudatom és a testem nem egy nyelvet beszélnek és egyenlőre nem találom a megfelelő szótárat.