Folyamatosan függünk másoktól vagy éppen függetlenedni akarunk Tőlük. Valójában ez a téma teljesen végig kíséri az életed és szinte mindig valamerre billen a mérleg. Ezt nem nagyon lehet középúton csinálni. Az asztrológiában a 11. ház a függés/függetlenedés témaköre. Vannak emberek akiknek a függés érzése az ismerős, így azt az életszituációt fogják keresni, ahol másokra vannak utalva. Be kell lépni más mindennapjaiba és egy általa irányított életet élni vagy csak alkalmazkodni egy másik ember rutin rendszeréhez. Az én képletemben ez kiemelkedő szerepet kapott (Hold, 11.ház). Valójában mindig azt éreztem, hogy egyedül kell boldogulni. Természetes volt, hogy az irány az egyedül, kerülve azokat a helyzeteket, amikor bárkitől függnöd kell egy teljes élet kialakításához. Önállóan végiggondolni és eldönteni, mi a megfelelő út számodra. Egyedül. Legyen ez hitről alkotott kép, lakás vásárlás vagy munkahely keresés. Bármi ami befolyásolja az életed. Nem akarsz és tudsz másra támaszkodni. Aztán eljön egy pillanat amikor valaki megérint, bízol benne és elkezded átfordítani magadban a mérleget. Hozzá építed az életed, érzelmileg függsz tőle és az eddig stabilan álló, önálló váradat elkezded megtölteni az ő dolgaival. Nem csak külön szobája van benne, hanem szinte mindenhol átfested a falakat az ő színeire. Amikor elveszíted ezt az érzést és eltakarítasz minden, akkor újra visszatér a függetlenedés. Talán erősebben mint valaha. Újra azt érzed, hogy egyedül és önállóan másra nem rákapcsolódva kell élned az életed. Ezzel az érzéssel csak az a baj, hogy amikor független vagy másoktól akkor a függés szorosságát akarod megélni, amikor függsz, akkor menekülnél a kötelektől amik esetleg megakadályoznak a szabad mozgásban. Ki érti ezt? :)

Észre sem vesszük, hogyan toporgunk a saját felállított börtöncellánkban hónapok, évek vagy életeken át. Ha elkezdünk fókuszálni arra, hogyan jönnek elő ugyanazok a szorongások és félelmek az életünkben, amiken ugyanazokkal a módszerekkel próbálunk túl jutni, akkor érezhetjük, hogy sokszor vagyunk saját magunk ellensége. Azt tanultam és hiszek benne, hogy minden feladat amit az életedben kapsz egy olyan elöző életi esemény lenyomata, ami akkor nem lett megoldva vagy megfelelően befejzve. Amivel még dolgod van valamilyen módon, hogy megtanuld, megtapasztald és ezzel utána magasabbra emelkedj. A lelked sóvárog utána, hogy megoldva legyenek valahogy ezek a szituációk. Megkapd amit akkor nem, legyen újra a Tied, akit elvesztettél és szeretni akartál, visszakapd amit elvettek tőled vagy törleszd amit törlesztened kell. Úgy húznak magukkal ezek a szituációk, mintha egy bábú lennél akit felülről mozgatnak. Cselekvésed automatikus, csak szippant magával a helyzet és tudod, hogy bele kell menned mégha teljesen irreális is. Teljesen ellenkezhet a viselkedésed azzal amit megszoktál magadtól vagy amit elvárnál az adott helyzetben. Egyszerűen végig kell élned, mert ismerős az érzés. Mert már megtapasztaltad egyszer vagy ezerszer, illetve még mindig nem kaptad meg tőle a megfelelő eredményt. Ezek azok a láncaink amiktől nagyon nehéz szabadulni. Szinte lehetetlen, hiszen ha már tudatában vagy mi az, amit meg kell tanulnod vagy milyen nehézségekkel is kell szemben nézned magadban, akkor is újra és újra át kell élned a hozzá kapcsolódó érzést. Menekülhetsz a cella elől, de sajnos legtöbbször úgyis bezárjuk magunkat oda, ahol minden kis rács egy-egy lenyomata olyan eseményeknek amiket csak lassan és keservesen tudunk kifűrészelni. De megéri!