Mi az önuralom? Számomra kicsit hasonlít a titokra. Gondolom a Kos és az Ikrek mivoltomból adódik, hogy türelmetlen vagyok és kíváncsi. Ha valami érdekel, arról mindent tudni akarok és azonnal. Elég sokáig nem gyakoroltam az önmegtartóztatás művészetét de ahogy én is, ez is változik. Régen olyan voltam mint egy kölyök kutya aki fut a játék után, azután a kaja után, odanyal a gazdinak és csak rángatja a fejét, hogy melyiket is szeretné jobban és hamarabb. Aztán amikor nem kapja meg egyszerre mind a hármat és lemarad valamiről, szomorúan kullog el. Most már inkább valami nyugodtabb állatra próbálok hasonlítani, aki ugyanolyan lendülettel indul a vonzás után, csak az úton elkezd lassítani és figyelni kívülről az eseményeket. Aztán megáll és megvárja a jelet vagy azt a lépést a másik irányból ami csökkenti a távolságot a cél eléréséhez. Addig áll ott amíg nincs meg a másik oldal energiája. Ha nem lesz jel, akkor már nem áldozza fel a lendületét és lemond arról a csontról vagy játékról amit elé dobtak. Attól belül, még mindig egy kölyökkutya, aki tiszta szívből ugrana neki, döntené fel és nyalná körbe az élettől kapott "játékokat".

Egy tükör vagyok, mind magamnak mint másoknak. Nem tudom megállítani és elnyomni azt az érzést, hogy ne adjak visszajelzést másoknak saját magukról. Persze ez az én véleményem és látásmódom róluk mégis úgy érzem, hogy meg kell osztanom őszintén azt amit látok. Saját magammal ugyanezt csinálom. Azért van erre szükségem, mert Mérlegként csak mások által működök harmonikusan. Lételemem a kapcsolódás másokkal és a visszajelzés, legyen negatív vagy pozitív. A Mérleg Napommal együtt áll egy Szaturnusz, aminek már értem a működésmódját. Pontosan arról szól, hogy a visszajelzésnek amit adok tartalmaznia kell azt az információt ami megmutatja mi az mivel fejlődni tudsz. Egy szaturnuszi hatás az kimozdít, fejlődésre kényszerít a saját erődből. Leckéztet, oktat, kereteket szab és határokat állít, így elérve a biztonságos, stabil működést. Látja a hibáid, hogy mi a gyengeséged és, hogy miben kell fejlődnöd. Sajnos vagy szerencsére nekem kijutott ebből a kettőből. Amikor őszintén beszélgetek valakivel és valójában én nem is tudok máshogy, amint látom a másikban mi az a működés ami nem előnyére válik, azonnal jön a kényszer, hogy odapakoljam elé. Pont úgy, ahogy lecsapják eléd a hentesnél a nyers húst. Nem sallangokkal cifrázva, hanem a szimpla nyers jelentésével. Sosem célom, hogy megbántsak vagy megsértsek bárkit, sőt pont azért mondom el, mert szerintem mások visszajelzéséből tanulunk. Azokéból akik őszintén figyelnek ránk. Ők azt fogják mondani ami nekünk jó és arra fognak rávilágítani ami őszintén előnyünkre válik. Az utóbbi években megtanultam kezelni ezt a jellegű közléskényszeremet és már át tudom adni úgy ezt az információt, hogy abból ne egy tükörrel arcon csapás legyen, hanem csak szép lassan emelem a tükröt és fordítom feléd, hogy lásd magad.