Sokat gondolkoztam azon, hogy többféleképpen vagy más módon vonzódunk emberekhez. Meg lehet különböztetni, amikor a külsőségekre vagyunk nyitottak. A férfi vagy a nő alakjára, kisugárzására, tartására, tónusaira mozdulunk rá. Olyan ez, mintha lenne bennünk egy belső kép vagy szobor és aki erre a hasonlít, az azonnal beindítja a vonzódást valamilyen fizikai síkon. Talán ebből is lehet kapcsolat, de elsődlegesen a külsőségekre vagyunk rámozdulva és ez az, ami elbűvöl. Hozzáérnél, simogatnád, meg akarod szerezni. (Asztrológiailag számomra ez a vénuszi vagy marsi vonzódás) Van egy teljesen másfajta kötelék, aminek a következménye ugyancsak a szerelem vagy vonzódás, de ez a fajta furcsa mód, egyáltalán nem kötődik az ideáljainkhoz. Lényegtelen, hogy az a másik beillik-e a női vagy férfi ideál képünkbe. Az is lehet, hogy alapesetben az ilyen alkatú vagy típusú embereket észre sem vennéd, de mégis egy pillanat alatt meglátsz benne valamit, ami a lelkedet hozzáköti és onnantól minden kell belőle. Nem hasonlít a belső „Superman”-hez, de mégis szépnek látod azt is, amit másban nem fogadnál el. Ilyenkor azt gondolom, hogy egy teljesen más rétegben kötődünk vagy kapcsolódunk a másikhoz. Ilyenkor tudatalattink vagy lelkünk sérülései, fényei, mintái és vágyai találnak rá a másikban valami hasonló működésre. Valamire, amihez ha kapcsolódsz valami sokkal mélyebb és erősebb dolgot kapsz, mint a szépség vagy a külsőségek. Ezt az érzést nem akarod lerohanni, mert elsőre talán érthetetlen a vonzódás és valójában kicsit félsz is attól, hogy mit is tartogat. Azt gondolom, hogy ezek a kapcsolatok vagy szerelmek tartanak örökké vagy lesznek nagyon tanulságosak.