Van amikor meghallod az első koppanásokat és már érzed a gyomrodban azt a bizsergető érzést. Olyan mintha szerelmes lennél az esőbe. Azt érzed, hogy ott kéne állnod a kellős közepén és minden kis cseppjét élvezni. Elázni és átélni ahogy végigcsorog az arcodon. Olyan ez mint valami megtisztítási szertartás. Amikor alá állsz és ázol, olyan mintha minden alól feloldozást nyernél. Ahova rád esik egy csepp, ott lemossa rólad azt a vékony bőrréteget és előbújik valami fényesebb és tisztább felület. Számomra ez az egyik jelentése az esőnek. A másik az erotika. Nem tudom miért, de kifejezetten erotikusnak találom, már magát az esőcseppeket is ahogy a bőrödhöz érnek. Talán a sebesség miatt. Borzasztó gyorsasággal hullik le az égből és amikor eléri az arcod átalakul. Akkor olyan lesz mint a selyem ami szépen lassan simogat. Imádom. Sajnos ritkán van lehetőség a megázásra, mert mégis hogy nézne ki, ha felpattannék az irodaszékből és kiszaladnék az esőbe. Az elázásnak kultúrája van. Utána hazamehetsz, lezuhanyozhatsz forró vízzel és hozzábújhatsz valakihez. :)

https://www.youtube.com/watch?v=n4K8sFjQQis

Hm...nehéz téma. Az utóbbi napokban úgy érzem, hogy egyre többet kapok a Férfi energiákból. Nem tudom mi okozza a rohamot, de egyre több bók, megkeresés, üzenet....kacsintás és mosoly ami velem szembe jön. Ilyenkor elkezdtek gondolkozni, hogy mennyi lapul bennük abból az ős erőből amivel mi a Férfiakat ruházzuk fel. Azt gondolom nem sok. Valójában elég nehéz lehet manapság Férfinak lenni mert ha akarnál se tudnál. Túlságosan erősek vagyunk már Nők ahhoz, hogy Férfi legyen mellettünk az ember. Csak a bökkenő ott van, hogy elvárjuk, hogy azok legyetek, de amikor igyekeztek akkor nagy szemekkel pislogunk, hogy most mit erősködsz...Én is tudom azt amit Te. Már állva is pisilhetek ha akarok. Komoly identitás válság lehet Férfinak lenni. Úgy képzelem el, hogy egy folyamatos nyomás, hogy legyél valami ami nem is tudsz igazán lenni. Hiszen az az erő már nem létezik, már szétoszlik köztünk és közösen rendelkezünk vele. Valójában nekünk kicsit könnyebb, mert mert mi megszoktuk az elnyomást és most több hatalmat kapunk, de a Férfiaknak az egyenrangúság egy új szerep...amit még igencsak tanulnak de fölé emelkedni már nem tudnak, mert nem hagyjuk őket. Mert mi sem vagyunk már azok a Nők akik egykor voltunk. Számomra a Férfiasságot legjobban a szilárdság jelenti. Nem a magabiztosság, hanem akár az ellentettje, hogy ha kételkedik magában akkor arról tudomása van és felvállalja. Vállalja magát és őszinte. Valójában ez bármilyen ember lehet, Nő is. Nem is a Férfi hanem az Ember ismérve ez.

Az Énállapotok úgy működnek, mint egy Kaméleon. Akár pillanatról pillanatra változtathatjuk őket az alapján mit kíván az adott szituáció. Olyan ez, mint mikor a Kaméleon belenyúl a színskálájába és előveszi azt, amivel a legjobban tud illeszkedni a környezetéhez. Valahogy így működünk mi is. Megvan a színpalettánk ami megmutatja motivációinkat és hozzáállásunkat az élethez. Ennek a színeit, mélységeit, változékonyságát és reakció idejét meghatározza az a pillanat amikor úgy döntünk, hogy meg kell születnünk újra vagy először. Kompetencia készletet ad a kezünkben, amivel hozzátudjuk segíteni lelkünket a fejlődéshez vagy ahhoz amit meg kell tanulnunk ebben az életben, ezen a kötött és szabályozott helyen. Van akinek nem kell sok színnel foglalkoznia és harmonikusan együtt tud működni környezetével. Van aki túl sok szín kap és nem feltétlenül tudja kiválasztani a megfelelőt. Meg kell ismernie hogyan használja a színeit és hogyan hozza elő a megfelelőt, hogy ne veszélyeztesse a kis életét. De választhat  olyan hátteret is ami nem üt el az árnyalataitól. Nehéz ez. :)

Írok egy kicsit a Halak Énállapotról. Van egy teljesen zárt kis álomviláguk amibe csodálatosan ellubickolnak ha tehetik. Ha az élet túl kemény lenne és helytállást követelne, akkor elvonulnak és csodálatosan megteremtik a saját kis valóságukat. Ott minden szép és nyugalmas. Minden békés és nem történnek rossz dolgok. Inkább kikerülik a problémát és úgy csinálnak mintha ott sem lettek volna, csak ne kelljen szembenézni a nehézségekkel, az esetleges kudarccal és főként a felelősséggel. Önbizalom hiányuk csak tetőzi a naivitást ahogy az élet dolgaihoz állnak. Tátott szájjal csak pislognak ha valami rossz történik velük és egyértelmű, hogy nincsenek felkészülve az élet sötét oldalára. Úgy érzik, őket soha senki nem értheti meg, (főleg) mivel ők sem értik saját magukat. Ezáltal kicsit szeretnek a szenvedés oldalára állni. Ha nem tudnak kapcsolódni és összemosódni másokkal akkor marad az álomvilág, ami meg nyilván nem valós. Sokszor alkoholt és egyéb drogokat is alkalmaznak, hogy minél közelebb kerüljenek, ahhoz a magasztalt érzéshez amit elképzelnek maguknak. És utána legyen akaraterejük leszokni róla. Amennyiben eggyé válnak más személlyel, baráttal vagy társasággal, sokszor mások igényeik irányítják őket. Sokkal jobban rá tudnak hangolódni erre mint a saját szükségleteikre, ezért lehet egy Én idegen érzésük is saját magukkal szemben. Nagyon nehéz megtalálni a saját identitásukat és igényeiket, hiszen hiszékenységük és álomviláguk sodorja őket és a környezet meg befolyásolja. Persze, most nagyon élesen írtam róluk, de tény, hogy könnyedén kihoznak a béketűrésemmel ezzel a teljesen irreális álomvilággal és azzal, hogy állandóan kifogásokat keresnek, hogy miért ne nézzenek szembe a való világgal. Az önbecsapás és pesszimizmus nagymesterei kibillent állapotban, de tény, hogy millió jó tulajdonsággal is rendelkeznek és talán a legérzelmesebb jegy a sok közül. Talán arról is írok majd...egyszer :D