Most egy olyan bolygóállásomról fogok írni, ami mondhatni kicsit nehézkes. Fránya dolog ez a 12. házas téma. Ezt hívjuk úgy, hogy nehezített téma, amikor nem érezzük a változást valamivel kapcsolatban még akkor sem, ha rengeteg energiát fektetünk bele. Ez úgy kapcsolódik a nőiességemhez, hogy a Vénuszom sajnos ezzel a számmal van megbélyegezve. Megkaptam a Vénusz szinte összes adottságát a saját jegyében és a teremtés házában. Ez elég szerencsésnek mondható. Harmonikus külső, nőiesség, teremtő erő, mosoly...DE sajnos nem tudom megfelelően használni. Vagyis én úgy érzem, hogy ha el szeretnék érni valamit mint nő azt nem tudom megfelelően kifejezni testbeszéddel vagy gesztusokkal. Főleg női praktikákról beszélek, amivel ha tudsz játszani akkor hatalmad van egy férfi felett. Sajnos sosem tudtam használni ezt, bár lenne aki ezt megcáfolja de a belső érzéseim ezt igazolják. Szeretnék csábítani a nézésemmel, a szavaimmal vagy akár egy mozdulatommal. Én nem tudok. A mosolyom  az egyetlen természetes eszközöm amit be tudok vetni. Úgy érzem magam ilyenkor, mintha a Férfi háttal állna nekem, Én meg némán szeretném elérni, hogy megforduljon és nem érhetek hozzá. Én csapkodok és ugrálok mögötte, hátha észrevesz...amíg már ki nem fáradok a kalimpálástól. Csak állok kétségbeesetten mögötte és arra gondolok, hogy kérlek fordulj meg és add vissza a hangom. A egyetlen reakció a zavarodottság ami kijön belőlem. Nagyon kényelmetlen érzés ez, hiszen  a tudatom és a testem nem egy nyelvet beszélnek és egyenlőre nem találom a megfelelő szótárat.