Na az meg mi? Számomra ez egy teljesen értelmezhetetlen fogalom. Azt fel tudom dolgozni, hogy vannak információk amiket nem szeretnének mások elmondani másoknak. Meg azt is, hogy nem kell mindent mindenkinek tudnia, bár ebben elég sok belső munkám van. De próbálom magamba fordítani az érzést, hogy milyen jó lenne ha titkaim lennének és a környezetem nem tudna ezt meg azt rólam.  Egyszerűen nem természetes az érzés. Ma találkoztam valakivel akivel őszintén beszélgettünk és nem meséltem neki a blogomról. Amiatt az elvárás miatt, hogy másik biztos nem mondanák el elsőre (Mérleg megfelelési kényszer). Valahogy teljesen idegen, hogy információkat magamról ne osszak meg másokkal. Nyilván a facebook és a blog is az én világom és mint egy tökéletes Ikrek minden fontos és kevésbé fontos információt megosztok ezzel a közeggel. Számomra ez az élet. Talán sokan úgy gondolják, hogy ez magamutogatás vagy az merül fel bennük, hogy nade kinek mi köze hozzá, hogy ki vagyok én. Szerintem mindenkinek köze van ahhoz ami Én vagyok. Mert beillesztem őket a világomba és ők is engem. Egymás komplementerei vagyunk és ezért ismernünk is kell a működésünket. Nem gondolom, hogy ettől kevésbé lennék érdekes vagy nyitott könyv lennék bárki számára. Nem tudok és akarok titokzatos lenni. Egy tiszta tó szeretnék lenni, amibe ha lenézel, látod a színes élővilágot, a halakat úszkálni a maga szépségével és fantáziájával együtt.